Nem vagyok egy konyhatündér, sose voltam főzőcskéző típus. A családom sok piszkálódásának és unszolásának köszönhetően azonban rávettem magam a dologra. Továbbra se lettem mesterszakács, de már nem okoz gondot összeütni valamit magamnak, vagy a vendégeimnek. Épp ennek köszönhetően vettem a bátorságot, hogy áthívjam vacsorázni kedves nővéremet. Ő mindig is imádott sütni-főzni, tudtam, hogy az ő véleményére adhatok majd, ha megkóstolja a vacsorát.

A tesóm korán érkezett, még javában a konyhában sürgölődtem. Magával hozta négy éves kisfiát is Somát. Nagyon cuki kiskölyök, hozták a műanyag figuráit is, amivel bárhol, bármilyen körülmények között eljátszik. Be is vittük a nappaliba, még a tévét is bekapcsoltam neki, hogy biztosan elszórakoztassa magát. Természetesen a nővérem nem bírta ki, hogy ne kotnyeleskedjen bele a munkámba, egyből felvette a kis kötényemet és együtt fejeztük be az ételt. Miután megterítettünk, kicsit leültünk szusszanni és beszélgetni. Bevallom fel se tűnt egyikünknek sem, hogy Soma gyanúsan csöndben játszik. Átszóltunk neki, hogy csatlakozzon hozzánk. Mivel nem jött azonnal, átmentünk érte, majd leültünk vacsorázni. Nem akarom fényezni magam, de isteni pulykaragut főztem, Soma viszont azért se akart belőle enni. Tudom én, hogy a kisgyerekek igen makacsok tudnak lenni, de nem értettük miért nem akarja még csak megkóstolni sem. Nagy nehezen elmotyogta a kis orra alatt, hogy fáj a pocakja. A tesóm persze megijedt, hogy mi baja lehet a gyereknek, így haza is mentek vacsora után.

Este kézmosásnál vettem észre, hogy a levendulás szappanom kissé meg van csócsálva. Rögtön tudtam én, mitől fájt Soma hasa. Anyától kaptam ezt a szappant születésnapomra, a kisgyereknek már akkor nagyon tetszett, rögtön le akart csapni rá, hiszen nem rég Tihanyban jártak, ahol kézműves levendula fagylaltot ehetett. Baromira érdekelte, hogy vajon a szappan is olyan finom-e. Akkor sikerült lebeszélnünk az ajándék szappan megkóstolásáról, de ezek szerint nem felejtette el, és pótolta a hiányosságot. Azért annak örültem, hogy anyukám egy jóféle természetes anyagokból álló terméket választott, egy olyan helyett, ami tele van káros anyagokkal. Nyilván ettől a gyerek is kevésbé volt talán rosszul. Nem rég fedezte fel anyukám egyébként az Aqua Mundi webshopját. Remek kis termékeik vannak nagyon jó áron, és nagyon hamar házhoz is szállítják őket, azóta anya csak onnan rendel.

Egy ideje már nem hajlandó olyan termékeket vásárolni, amik tartósítószert tartalmaznak, vagy kémiai anyagokat. Valahol olvasta, hogy a legtöbb pajzsmirigy probléma ezekből az anyagokból adódik, így ő is és a kérésére, én is csak természetes kozmetikumokat használok. Persze, a mai világban nem egyszerű kideríteni, hogy mi a természetes és mi nem, de az Aqua Mundiban eddig még nem csalódtunk. És nem csak a kozmetikumok összetétele kiváló, de a hatásfoka is. Soha nem volt még olyan jó állapotban a bőröm, mint mióta ezeket a termékeket használom. Persze, arra korábban nem gondoltam, hogy a gyerek meg fogja kóstolni, de így utólag már ebből a szempontból is nagyon örvendetes, hogy csak természetes alapanyagokból készült a szappan.

Aznap este már nem akartam zavarni, de másnap reggel felhívtam a nővéremet, hogy bizony a kicsi Soma a szappanommal lakott olyan jól a főfogás helyett. Legnagyobb örömömre közölte, hogy már jobban van, el is felejtették már tegnap óta a dolgot. Én azonban nem nyugodtam ebbe bele, nem örülnék, ha a gyerek ezt azt megcsócsálna rendszeresen, kíváncsiságból és ha véletlenül baja lesz tőle, még csak el se mondja mi történt.   Legközelebbi találkozásunkkor viccesen meséltem Somának, hogy képzelje, a levendula szappant megrágcsálták az egerek. Reméltem, hogy erre majd rákap, és elmeséli, hogy nincsenek is itt egerek, hiszen ő volt. Meglepetésemre azonban elterelte a témát, és szót se ejtett arról, hogy ő lett volna. Kicsit rosszul esett, tök jó arc nagynéni vagyok, nehogy már a 4 éves gyerek ne valljon nekem színt, hogy ő volt.

Elhatároztam, hogy megviccelem. Ismét áthívtam őket, úgy gondoltam pizzát sütök majd vacsorára, azért minden kisgyerek odavan.  Azonban, tálalásnál, Somának nem pizzát, hanem egy levendulás szappant raktam, hiszen ő azt nagyon szereti.  Ezen teljesen megrökönyödött és felháborodott, hogy ő ugyan nem szereti a szappant, azt nem lehet megenni, nincs is jó íze. Mondja ezt ő! A gyerek, aki néhány hete szappant evett, mert kíváncsi volt, lám most szakértővé vált. Ezen annyira elkezdtünk nevetni, hogy teljesen kiestem a szerepemből. Könnyeimet visszatartva mondtam neki, hogy bizony a kis fogacskái nyomai igen árulkodóak voltak a szappanon, és ezzel a kis színjátékkal csak arra próbáltam rávenni, hogy bevallja tettét. Picit megszeppenve, de azért bocsánatot kért, és elmondta, hogy egy ovis társa mondta neki, hogy ha rosszat csinált, akkor azt el ne mondja senkinek, mert abból aztán még nagyobb baj lesz. Ezen elven elindulva nem mondta el nekünk, hogy mitől fáj a hasa. Na tessék, és azt mondják a kamaszok okoznak gondot!!