Mi nagyon az egészség híve vagyunk. Az egész család. Jó érzéssel tölt el, hogy közösen nevelhetjük rá egymást az egészséges életmódra, és adhatjuk majd tovább. Ez az egész belőlem indult ki. Na, nem mintha egy gasztronómiai hős lennék, vagy ilyesmi, pusztán csak én egy nap ráébredtem arra a tudatra, hogy én egészségesen szeretnék étkezni. Ekkor olyan 20 éves lehettem. Akivel később összekerültem, aki most már a férjem pedig örömmel vette, hogy én erre odafigyelek és később ő is csatlakozott ehhez az életmódhoz. Én nem kényszerítettem semmire. És a gyerekeink is egészségesek. A jó ételnek és a folyamatos mozgásnak köszönhetően nem betegek sosem és ez jó érzéssel tölt el.

Persze amellett, hogy sokat szoktam főzni, azért eljárunk egyszer-egyszer otthonról. Nem vagyunk ellene a különféle ételek kipróbálásának és a minőségi éttermeket is szeretjük. Ezért néha autóval is elmegyünk egy-egy helyre. Viszont sokszor utunkat állja egy olyan probléma, mint:

  • Jaj ne. – mondja a férjem. – Ez az étterem nagyon messze van és sok idő odaérni.
  • Nincs messze… nézz csak, autópályán tök hamar odaérünk! – mondtam.
  • De autópálya díjat nem éri meg venni… Plusz háromezer forint, és olyan rövid időre jó, csak 8 napig.
  • Vegyetek megyei matricát, nyomik! – ordította ki a szobájából az egyik fiúnk.
  • Gyuri! Te hallgatózol? – förmedtem rá.
  • Apa olyan hangosan beszél, hogy nem lehet nem hallani. – jött ki a szobájából és keresztbe fonta a kezét.
  • Akkor se hívj minket nyomiknak! – mondtam. – Tiszteld a szüleidet!
  • De ha azok vagytok…
  • Gyuri!
  • Jól van, bocsánat. Segíteni szeretnék.
  • Ez már más. Miben szeretnél segíteni?
  • Tehát azt akarom… szeretném… tanácsolni, hogy vegyetek megyei matricát, mivel az csak 5000 forint és 2020 január 31-ig érvényes, és addig biztosan fogunk még autókázni a megyén belül, így szerintem megéri.
  • Fontólóra vesszük az ajánlatod. – mondta apa.
  • Akkor 5 ezer forint lesz a díjam, és ha akarjátok, megveszem nektek online.
  • Mi az, hogy a díjad? – csodálkoztam.
  • Hát a segítségemért. Semmi sincs ingyen, anya.
  • Na menj a szobádba! – mondtam neki.
  • Legalább megpróbáltam… – mondta magának és elment.

Miután Gyuri végleg kiment, a férjem megszólalt:

  • Nem mond hülyeséget! Gyere nézzük meg!

Felmentünk az online oldalra, ahol minden információ meg volt és könnyedén össze lehetett hasonlítani az árakat. Bizony tényleg nekünk a megyei matrica érné meg, hiszen csak egy kis területen mozgunk. És akkor nem kéne akárhányszor kicsit többet megyünk mindig új matricát venni. Ez lesz a megoldás! Hogy nekünk milyen okos fiúnk van! A honlapon keresztül könnyedén megvettük, egyszerűen lehetett fizetni bankkártyás tranzakcióval, amelyről visszaigazoló emailt is kaptunk. Már indultunk is az étterembe. Mivel tele volt a kocsi, így nem kellett megállnunk a benzinkútnál tankolni és immáron matricát venni se. Mikor odaértünk az étterembe, nagyon kedvesen fogadtak minket. Nagyon finomat ettünk, bizony kár lett volna kihagyni. Mivel van megyei matricánk, most már biztos, hogy ide vissza fogunk térni még, mert tényleg minőségi az étel és a kiszolgálás is. Gyuri jól viselkedett, nem volt több baj vele.

Mikor hazaértünk, és a kicsik ledőltek aludni, bementem Gyuri szobájába. Előhúztam egy ötezrest a pénztárcámból és odaadtam neki:

  • Tessék. Remélem szerény maradsz Gyurikám, és tisztelettel beszélsz velünk a továbbiakban. Ezt bizalmam jeléül kapod.

Gyurinak felcsillant a szeme:

  • Köszönöm édesanyám!
  • Szívesen. Amúgy az ötleted is jó volt.
  • Hát persze, mert én mondtam.
  • Szerénység, Gyurikám…
  • Az valami új fajta pokémon?