Néhány hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy munkahelyet váltok. Az előző munkahelyemen ez az utolsó pár hónap olyan stresszessé tett, hogy kezdtek az egészségemen is megmutatkozni a folytonos idegeskedés káros hatásai. Ekkor döntöttem el, hogy kitanulok egy olyan új szakmát, amiben kiélhetem a kreativitásom, de bele sem kell szakadnom a munkába és az ebből következő stresszbe. Az egyik hirdetőoszlopon láttam meg a plakátot, ami egy induló új képzésre hívta fel az arra járók figyelmét. Nem volt kérdés számomra hogy ez egy jel, és be is iratkoztam egy cukrásztanfolyamra.

Az első órán kiderült számomra, hogy a társaság igencsak vegyes. Voltak itt hozzám hasonlóan karriert váltók, egészen fiatal pályakezdők, nyugdíjasok, akik valami hasznos elfoglaltsággal szerették volna az idejüket tölteni, illetve újrakezdők is. Ezt nem szakmai értelemben gondolom, hanem egy férfi tényleg az életét építette fel újra egy súlyos veszteségből való felépülés során. Ebben segített neki a cukrászati tanfolyam, ahogyan nekem ezt elmesélte szépen lassan, hétről hétre.

Ahogy egyre jobb barátságba kerültünk, úgy mert egyre többet mesélni, és én is egyre bátrabban kérdezni, hiszen nem sokat tudtam egészen odáig az alkoholizmusról. Egy tragédia vezetett ahhoz, hogy nem tudott mit kezdeni az életével, ezért a pohár után nyúlt, hogy vigaszt nyújtson neki a sötét órákban. Sajnos ez a gyakorlat viszont egy idő után mindennapossá vált nála. Egy idő után, mikor már a családja, és ő is észrevette, hogy nem mehet ez így tovább, akkor úgy döntött, hogy szakértő segítségét veszi igénybe.

Jelentkezett egy központba, ahol a szenvedélybetegeknek nyújtanak segítséget, mégpedig a célból, hogy rávezessék őket a józanság felé vezető útra. Sok segítséget kapnak a páciensek, többek között addiktológiai konzultáns kíséri végig a felépülésüket. Rendszeres foglalkozásokat tartottak nekik, ahogy a csoporttársam mesélte. Ezen felül a programból kikerültekkel folyamatosan tartják a kapcsolatot, illetve különböző alkalmakkor visszahívják őket találkozni egymással. Ez azért jó, mert erőt meríthetnek egymásból és a tapasztalataikból.

Az addiktológiai szakembereken kívül olyan munkatársak segítik a gyógyulást, akik egykoron maguk is különböző szenvedélyek rabjai voltak. Az ismerősöm elmondása szerint ez azért fontos egy ilyen helyzetben lévőnek, mert hitelességet ad annak az embernek, aki ott van a páciensek mellett minden nap. Ebből erőt tudnak meríteni, hogy ha nekik sikerült, akkor bárkinek sikerülhet.

Nagyon örültem, hogy sikerült így kimásznia egy mély gödörből a csoporttársamnak, és az élete újra sínre került. Ő is egy élő példája annak, hogy nincs olyan rossz helyzet, amiből szakértők és persze a családunk segítségével ne lehetne kikecmeregni.