Nektek van olyan ismerősötök, aki megrögzött egészségmániás? Vagy esetleg Ti, magatok is azok lennétek? Én úgy gondolom, hogy nagyon fontos az egészséges életmód, az egészség megőrzésére való törekvés, de azért bizonyos határokat kell ennek szabni. Nem tanácsos folyamatosan azt nézni, hogy miből, mennyit ehetek/ihatok, miért nincs meg a napi 2 órás mozgásom, vagy éppen a kötelező napi 8 óra alvás megtartásán való erőlködés. Ha hagyjuk, hogy ezek irányítsák az életünket, akkor nagyon könnyen áteshetünk a ló túloldalára, és elfelejtünk mindezek mellett élni. Vagy esetleg durva hipochondriához is vezethet, netán egy kis mentális zavarhoz.

Igenis, fontos néha egy kis édesség, vagy az ajánlott napi bormennyiség bevitelének a megsokszorozása, ami gyakran kevesebb, mint 8 órás alvást is eredményezhet. Ezzel nem azt mondom, hogy napi/heti vagy havi rendszerességgel törekednünk kell ilyen görbe esték beiktatására, de ha úgy hozza az élet, akkor merjünk igent mondani a bulira.

Van egy idősebb ismerősöm, aki világéletében hagyta, hogy az egészséges életmód szerinti elvárásai vezéreljék minden egyes cselekedetét döntését. A múlt idő nem is biztos, hogy megfelelő választás ebben az esetben, ugyanis most már eljutott ennek a tagadási fázisába, de attól függetlenül tudom, és látom, hogy ha csökkent is a szigorú napirendi dolgok betartásában való merevsége, ettől függetlenül  leginkább még mindig eköré szervezi az életét. Abban az esetben indokolt lenne, ha például ebből élne, mondjuk aerobik edzőként, vagy testépítőként keresné a kenyerét, de csak egy egyszerű, tisztességes irodai munkával büszkélkedhet. Még abban az esetben is indokoltak lehetnének ezek a korlátozások, ha mondjuk nem szeretné az alkohol ízét, vagy betegségből kifolyólag nem ehetne, ihatna „tiltott” dolgokat, netalántán szintén valami durvább betegségből kifolyólag enervált lenne egy-egy hosszabb buli miatt. De semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen csak megrögzött lett ebben a témában. És nem csak időszakosan, hanem hosszú évek óta így éli az életét. Mostanra tényleg lazult egy kicsit, de én ezt még mindig nem tartom normálisnak.

Persze bomba alakja van és tényleg majd kicsattan az egészségtől, de mi értelme van ennek, ha közben minden jó dolgot megvon magától? Az én értelmezésemben semmi. Ti ezt esetleg másképp látjátok?

Rengetegszer volt olyan, hogy hívtuk egy-egy csajos estére, ami édességben, borban, pezsgőben és hajnalig tartó táncolásban gazdag. Imád mozogni, naponta két órát kötelezően aerobikozik. A nyolcvanas évektől gyűjti az aerobik témájú VHS-ket és nem csak porfogónak, de napi szinten valóban használja is. Olyannyira, hogy amikor már lecsengett a videomagnók kora, fogta ezt a hatalmas gyűjteményt, elvitte egy VHS kazetta digitalizálásra specializálódott céghez, és átkonvertáltatta az összes videót DVD-re. Azért ez már nem kisszintű megszállottságot jelent, főleg, hogy mindig van új a nap alatt, folyamatosan jelennek meg az új fittness sportágak, és annyi videó van már ilyesmi témában az interneten, hogy tényleg teljesen felesleges lépésnek bizonyult ez a részéről. No de sebaj, nem kell nekünk mindent maradéktalanul megérteni, elég, ha ő tudja, hogy milyen mértékben kíván ragaszkodni az évek során szép számmal gyarapodott gyűjteménye iránt.

Persze az összes invitálásra nemleges választ kaptunk, egészen két évvel ezelőttig. Azóta már rá tudjuk venni néha egy kis lazításra, de azért közel sem olyan szinten űzi a mulatozást, mint az egyébként az ő korában még normálisnak is mondható. Csak az aggaszt egy kicsit, hogy ha majd kilencven évesen otthon ül a kis foteljében, és rádöbben, hogy mennyi mindent áldozott fel az egészségéért, ne bánja meg egy percig se a döntését, mert akkor már valószínű, hogy késő lesz.