A modern élet egyik hátulütője, hogy a kapcsolatok jönnek-mennek, mert az a résztvevők nem megjavítják, hanem inkább feladják azt, mert találnak egy „jobbat, okosabbat, szebbet”. Ez egy rossz tendencia, viszont a baráti társaságomban is egyre elterjedtebb. Sok a bizalmatlanság, a feszültség, és sokszor látom azt, hogy egyesek úgy élnek párkapcsolatban, mintha két idegen lennének. Az egyik barátnőm egyik nap azzal döbbentett meg, hogy ő bizony magánnyomozó szolgáltatásokat keres, mert úgy gondolja, hogy a férje – akivel egy éve házasodtak össze – megcsalja. Én csak annyit javasoltam, hogy inkább üljenek le, kérdezzen rá, és beszéljék meg, mert lehet, hogy az egész csupán valami félreértés. A barátnőm viszont hajthatatlan, és már fel is keresett egy potenciális nyomozót, aki foglalkozik hűtlenségi ügyekkel. Mivel nagyon kíváncsi voltam rákérdeztem, hogy miért ilyen módszerekhez folyamodik, amire nagyon hosszasan taglalta az okokat.

Egyrészt, ha bizonyosságot nyer, hogy hűtlen a férje, akkor az később egy válóperben döntő lehet, tehát jogi szempontból elengedhetetlen, hogy legyen rá használható bizonyíték. A másik ok meg persze az, hogy megtudja, hogy kivel csalja (ha tényleg csalja) a férje, illetve, hogy mennyi ideje, sőt, hogy mennyi pénzt költött a nőre a közös számláról.
Engem inkább elszomorítottak a fejlemények, mert úgy tűnt, hogy tényleg hűtlen a barátnőmmel. Ilyet – őszintén szólva – senki sem érdemel, mégis mindannyian ismerünk egy olyan embert, aki hűtlen volt valakivel, vagy ő lett a megcsalt fél. Viszonylag sok esetben folyamodnak magánnyomozóhoz, leginkább a későbbi pereskedés miatt. Számtalan képi- és videó felvétel készült, amiket a fel lehet használni a hivatalos szerveknek.

A barátnőm persze eleinte rosszul fogadta a tényállást, elképesztően mérges, és csalódott volt, mert számtalan tervet adott fel a férje miatt, hogy inkább ő valósíthassa meg magát. Valójában ez az igazi ok, amiért ennek a cikknek hozzáálltam, mert ennek az egész történetnek van több pozitív tanulsága is. Az egyik az, hogy elgondolkodjunk, hogy kiért mit adunk fel, másrészt, hogy egyáltalán fel kell-e adnunk bármit is valakiért, mert én úgy vélem, hogy egy igazi társ inkább támogat a tervek megvalósításában, mintsem, hogy elvárja a másik terveinek feladását. Miután lezárult a válóper, a barátnőm neki látott a régi elképzeléseinek újra tervezésének, majd a megvalósításnak. Utólag már azt mondja, hogy ez kellett ahhoz, hogy megtalálja önmagát, illetve, hogy rájöjjön, hogy annak a kapcsolatnak nem volt valódi jövője. És mindehhez egy magánnyomozó hozzájárulása kellett, a bizalmatlanság, és néhány kép, amin a volt férj az új barátnővel kézen fogva sétálgat a Duna-parton.

A trauma inkább jó irányba sodorta a barátnőm életét, ami szerencsésnek mondható, mivel sajnos nem mindenki jár ilyen jól a végén. A nyomozó mesélte, hogy volt egy ügye, amibe a férj annyira belerokkant, hogy megbetegedett, és jóformán mindenét elvesztette, ugyanis kimaradt a munkából, és szociálisan is eltávolodott az emberektől. Erre – azóta – jobban odafigyel, és ha valakit lelkileg gyengébbnek, sebezhetőbbnek ítél, akkor ajánl egy jó szakembert, aki át tudja segíteni a megpróbáltatásokon az ügyfelét. Ettől függetlenül, hivatalosan jogi szolgáltatást is nyújtanak, mivel a nyomozó felesége ügyvéd, és kitalálták, hogy összekötik a két szakmát. Innentől kezdve jóformán nincs olyan kérdése, amibe nem tudnának segíteni.

Ami pedig a barátnőmet illeti, kapott egy új esélyt, amit bár egy megpróbáltatásokkal teli köntösben kapott, de a végén jó irányba terelgette az energiáit.