Bár mi panaszkodni nem szoktunk, azért az orvosok munkája nem egyszerű. Nekünk nem nézik el, ha családi gondjaink vannak, ha betegek vagyunk, vagy ha valamiért éppen nem vagyunk toppon. Hibázni pedig nem lehet. De ezekkel tisztába is voltam, amikor belevágtam az egészbe. Ugyanis szívsebész vagyok.
Az egyik legjobb barátom, Jenő, szintén az. Még az egyetemen ismerkedtünk meg. Az első vizsgaidőszak alkalmával. Ugyanis, épp vizsgázni voltunk, ő ült mellettem. Nagyon izgult. Majd megkérdezte:
- Szia, haver, tudod az anyagot?
- Nagyjából. De nem tudok mindent. – szerénykedtem.
- Az nekem elég. Segítesz majd?
- Ha tudok…
Általában nem szeretek puskázni, lesni, semmilyen formába csalni. De a csávó úgy félt, hogy gondolom jót tett neki, hogy megnyugtattam. A dolgozat közbe pedig engedtem, hogy oda-oda pillantson a papíromra. Ő pedig a dolgozat megírta után, megígérte, hogy küld nekem jegyzeteket. Én készségesen elfogadtam, és kölcsönösen erősítettük egymást. Aztán pedig együtt tanultunk. Bizony, az nagyszerű érzés, ha az embernek van egy olyan barátja, aki építi is, és segít, ha baj van. Ahogy a mondás is tartja, bajban ismerszik meg az igaz barát.
Jenővel immáron 10 éve barátok vagyunk. Most közeledik a 30 éves szülinapja, és valami olyan ajándékot szeretnék venni neki, ami hasznos, és emlékezteti a közös tanulásunkra, munkánkra, és a gyógyítás szépségére.
Így hát nekifogtam, hogy keressek egy szép orvosi táskát. Az orvosi táskák többnyire nagyon drágák, és csak külföldön hallottam róla, hogy árulnák, egészen addig ameddig az egyik ismerősöm küldött egy linket. A linken egy nagyon jól kinéző oldalt találtam, ahol olcsón árultak, eredeti bőrből készült orvosi táskákat.
Az egyik táska ráadásul akciós is volt, ami selyemfényű marha bőrből készült. Van benne két nagy zseb, ampullatartó és egy tolltartó is ki volt alakítva. Az oldalon akár ajándéknak is javasolták. A szállítás pedig ingyenes. Felhívtam a megadott számot, és megrendeltem a csomagot. A táska pár napon belül meg is érkezett.
Azért szeretek magyar cégtől rendelni, mert sokkal könnyebben ellenőrizhető az áru, sokkal egyszerűbb a panasztétel, és nem kell kacifántos angol levelekkel bajlódni. Szerencsére itt nem volt baj, mivel azt kaptam amit ígértek. Minden a leírás szerint megérkezett.
Már csak az volt a kérdés, hogy vajon Jenőnek is tetszeni fog-e. Jenő felesége óriási bulit csapott, és mikor odaadtam az ajándékot, Jenő meghatódott.
Igen, kettőnk közül mindig is ő volt az érzékenyebb fajta. Ekkor pedig eszembe jutott, hogy Jenő mennyire hálás volt anno, hogy segítettem neki a dolgozatnál. És becsületes volt. Nem lesett le rólam annál többet, mint ami kellett neki a ketteshez. Én pedig ötöst kaptam. De ő a gyakorlatokba volt jobb. Én az elméleti részben. Emlékszem első évben hogy viszolyogtam a vér látványától. Ő mondta mindig, hogy képzeljem azt, hogy ketchup. Még most is nevetek ezen, de be kell ismerni, hogy bevállt a terv.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok, emlékek jutottak eszembe mikor Jenő kibontotta az ajándékát és elérzékenyült. Mivel nem tudott szóhoz jutni, így el kezdtem neki mesélni, hogy honnan rendeltem, és hogy a csomagcsere program keretében, ha nem tetszik annyira, akkor visszaküldheti, és választhat egy másik orvosi táskát, vagy akár pénztárcát, meg ilyeneket, de mindketten tudtuk, hogy ezek a mondatok igazából feleslegesek. Feleslegesek, mert ami a lényeg, hogy Jenő megölelt és biccentett, és továbbment. Már nem olyan, mint fiatalkorában. Már próbálja jobban elrejteni, de én látom. Látom a kis izgulós, bizonytalan énjét is.
Következő héten Jenő az új orvosi táskájával jött be a rendelőbe, és a nővérek mind kérdezgették „na de honnan van a doktor úr új táskája?” ‘milyen praktikus!”, „ez bőrből készült?”, „óh igen? most volt a szülinapja?”, „ó, biztos valaki fontos személytől kapta!”
És bevallom, ezeket az ócska csacsogásokat jól esett hallgatnom.