Egy nő akkor teljesedik ki igazán, mikor megszületik a gyermeke. Én már csak tudom, hiszen büszkélkedhetek egy fiúval, és három lánnyal már.

Előtte én is kislány voltam, de ma már úgy érzem, megérettem az életre, és minden gondolatomat az tölti ki, hogyan adjak a gyermekeimnek egészséges értékrendet, hogyan tanítsam meg nekik, mi a jó az életben, és mi nem.

Nagy szerencsém van, mert a férjem egy csodálatos ember, jó munkája van, amivel szépen eltart minket, biztosítva ezzel nekem azt a lehetőséget, hogy valóban én neveljem a gyerekeimet, én töltsem meg a kis buksikat tartalommal, ésszel.

Arról nem is beszélve, így mennyivel több közös élményben van részünk, és mennyivel jobban tudom kontrollálni az életüket, fejlődésüket.

Sokat beszélgetünk, mert ezt fontosnak tartom, és még véletlenül sem úgy zajlik a nevelésük, hogy kiadom a parancsokat, ők meg végrehajtják, hanem megbeszélünk mindent.

Elképesztően más így az anya szerep, mint mikor egy édesanyának nem csak a gyereknevelés és a háztartás a feladata, hanem a betevő megteremtésébe is be kell segítenie.

Emlékszem, hogy anyám rengeteget dolgozott, mikor mi voltunk gyerekek.

Nem tudott velünk lenni a nap nagy részében, csak húzta az igát és próbált talpon maradni minden felelősség mellett.

A bátyámmal nőttem fel, sokat voltunk otthon egyedül, ketten, és oldottuk meg a hétköznapi feladatokat gyerek fejjel.

Van egy nagyon éles emlékem arról, hogy mikor kb. 5 éves lehettem, azt mondta nekem, megtanít főzni, hogy férfi létére ne neki kelljen, de kifogyott a tűzhelynél a Pb gáz.

Elkötöttük apám kocsiját, és úgy mentünk el a gázcsere telepre kicseréltetni, hogy tudjunk főzni.

Mi kötöttük le, majd fel a gázpalackot, és főztünk, majd mikor este apa hazajött, ő is erre készült, de észrevette, hogy már ki van cserélve.

Először azt hitte, nagyapám volt az, de mikor felhívta telefonon, hogy megköszönje, kiderült, hogy semmi köze az egészhez.

Nagyon kikaptunk, a mai napig emlékszem, hogy úgy sírtam, mint még soha.

Ma már tudom, hogy puszta féltés és szeretet volt a háttérben, meg a nagy tehetetlenség, hogy nem tudják kontrollálni, mi történik velünk nap közben, de akkor, gyerek fejjel nem volt annyira egyszerű megértenünk ezt.

Természetesen az én gyerekeimmel ilyen sosem történhetne meg.

És nem csak azért, mert manapság már egy okos ember, ha eladó gázpalackra van szüksége, megrendeli a neten, és az én gyerekeimnek is előbb jutna eszébe beírni a keresőbe, hogy gázpalack eladó, mint hogy elkössék az autómat, és elmenjenek egy telepre, hanem azért sem, mert itt vagyok velük mindig és figyelek.

Szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem.

Mert bár mi is felnőttünk épségben és egészségben, sokszor kevés kellett hozzá, hogy nagy bajunk essen azért, mert nem voltak körülöttünk felnőttek, és mi gyermekként nem mindig tudtuk eldönteni, hogy mi helyes és mi helytelen.

Mint mikor a tv-ben látottak alapján azt hittem, hogy a számba kell vennem a lázmérőt, és én elharaptam, de ez már egy másik történet…